Az élet vizének gondolata már sokak képzeletét megmozgatta. Irodalmi mûvek szólnak a keresésérôl, ami úgy is megjelenik, mint a halhatatlanság utáni vágy. A mindennapi embert ugyancsak foglalkoztatja az örökkévalóság problémája, ezért próbálja megnyugtatni magát és másokat olyan léthazugságokkal, hogy a test elporlad, de a lélek örök; vagy csak az hal meg, akit elfelejtenek, avagy a gyermekeinkben és az unokáinkban élünk tovább. Mindenki keresi tehát az élet vizét, csak sokan rossz helyen teszik azt. Mígnem rá kell döbbenni arra, hogy saját erejébôl senki nem tudja megszerezni. Hiába próbálkozik hírnévvel, pénzzel, hatalommal, befolyással vagy tudománnyal. Az élet vize ugyanis valójában nem víz, nem valami anyagi, megtapintható valóság, hanem az a megtérés, amit Isten ajándékként ajánl azoknak, akiket örök idôk óta kiválasztott Jézus Krisztusban. (János 4,10) A tömegeknek általában az a felfogásuk Istenrôl, hogy meg akarja fosztani az embereket valamitôl.
El akarja venni az örömeiket és túlvilági boldogsággal kecsektet. Pedig ez egy téves elképzelés. Jézus Krisztus világosan megmondta, azért jött, hogy életünk; igazi, örök életünk legyen és bôvölködjünk. (János 10,10) Nagy hiba ennek a bôvelkedésnek a mikéntjét csak az anyagiakra redukálni. Aki átéli a megtérést, megtudja, hogy mennyi lelki adományt készített el Isten az övéi számára. Rájön arra, hogy például a szenvedések is rejthetnek áldásokat. A megfosztottság gazdagság forrása lehet. Az anyagi javak pedig lehetôséget adnak a szolgálatra; legfôképpen pedig Isten dicsôítésére a megszerzettek felhasználásával. A víz azért jó jelkép a megtérésre, mert életszükséglet. Másként nem lehet jó emberi életet élni, mint megtérve, azaz teljesen átadva magunkat a mindenható és kegyelmes Istennek.
Drótos Árpád, református lelkipásztor, 2024. február 11., Manhattan
Árpád Drótos » Read More
